SZOLGÁLAT...

Napjainkban, a nyugati világban számos fogalom elvesztette eredeti jelentését, mély értékét.

Az ember egyre felületesebben gondolkodik, cselekszik, él, eltorzítva a nemes és spirituális érzéseket.

Ezek közé a fogalmak közé tartozik a SZOLGÁLAT.

Az érdek nélküli segítés nemes érzése ma rokon értelmű fogalommá vált a szolgasággal, robottal. Fontos, hogy megértsük a fogalom lényegét, hogy ismét megtaláljuk jelentésének tisztaságát.

A SZOLGÁLAT-nak több formája van: elsősorban a fizikai életben mint,  nevelési, orvosi, kulturális, gazdasági, stb. azonban finomabb szinteken is van jelentése: emocionális, érzelmi, gondolati vagy spirituális szinteken.

Az első esetben az, aki valóban szolgálni akar, nem várja el a hálát lelki nagyságáért,  nem keresi a látványos szolgálatot sem. De fontos, hogy minden adandó alkalommal a lehető leghelyesebben cselekedjen, bár ezek lehetnek kicsi vagy nagy, jelentéktelen vagy jelentős dolgok.

A gondolati hozzáállásnak is ugyanolyannak kell lennie kis tettek, vagy nagy teljesítmények végrehajtásakor.

A szolgáló célja, hogy jó eszközzé váljon minden esetben fizikai, tudati és spirituális képességei szerint.

A második esetben a szolgálónak erőfeszítést kell tennie, hogy a Fejlődés irányába cselekedjen, minden egyes mozdulata, szava, tette, a dolgok megoldására irányuljon és mindig több és több szeretettel, bölcsességgel itatódjon át. Az ebből eredő energia, a lényeket egy és ugyanazon családba öleli, egy magasabb szintű megértést és valódi, emberi kapcsolatokat teremt.

Bármilyen a SZOLGÁLAT formája és bárki is a kedvezményezettje, a szolgálónak bizonyos magatartást kell tanúsítania a munkájában. Tanújelét kell adnia a megértésnek, el kell vonatkoztatnia az EGO-jától. Kerülje el a segítségnyújtásban hivalkodást, személyének belevonását, hogy kifejezésre tudja juttatni az objektivitást és az érdeknélküliséget.

Fejlődése során a szolgálónak egyre könnyebb lesz valamennyi képességét használnia, gondolataiban, szavaiban, tetteiben, túl kell lépnie és  ki kell küszöbölnie az olyan érzéseket mint a gond, a félelem, a kétség.

A szolgáló folytatja a munkáját anélkül, hogy az eredménnyel, a sikerességével vagy a kudarcával törődne, anélkül, hogy cselekedete többé-kevésbé sikeres vagy sikertelen mivoltának jelentőségével foglalkozna.

Valójában nincs jelentősége annak, hogy a szolgálót az foglalkoztassa, munkája sikerhez vezet-e, vagy sem.

Hiszen, ha az ember a szolgálat valódi értéke szerint cselekszik, tehát érdek nélkül, az eredmény nem tölti el büszkeséggel, a kudarc nem csüggeszti el.

Tehát semmi jelentősége nincs annak, hogy ismerje tetteinek célszerűségét és erről a környezete véleményét.

Végezetül azért, hogy a szolgálat tökéletes legyen az embernek nem kell azonosulnia szolgálata tárgyával. Ez azt jelenti, hogy a szolgáló erőfeszítést tesz arra, hogy cselekedetének semmi más oka ne legyen csak a FELTÉTEL NÉLKÜLI és EGYETEMES SZERETET.

Nem azért szolgál, mert saját élethelyzetének kérdéseit akarja tisztázni vagy mert  emlékezteti jelenlegi, vagy előző állapotára.

Nem cselekszik sajnálkozásból sem.

A szolgáló igyekszik érdeknélkül cselekedni, viszonzásképpen nem vár semmi ellenszolgáltatást.

Következésképpen személyes törekvései a reményre, hogy valamihez jut, vagy a fizetség elvárására szolgálata viszonzásaként nem gondol, hanem éppen ellenkezőleg objektív marad, nem részrehajló és így a szeretet tanúbizonyságát adja.

SZOLGÁLAT mint annyi más fogalom eltünőfélben van.

Minden emberre vonatkozik az, hogy ébredjen tudatára a dolgok valódi értékének, hogy ennek az értéknek spirituális dimenzióját minden egyes cselekedetben, minden egyes emberi lényben megtalálja.

Így világunk megváltozik majd, őszinteség, bölcsesség, szeretet fogja áthatni.

                               JOSEPH STROBERG

nyomán

Stemler Mihály